Korai évek
1988. november 28-án születtem Kiskunhalason. A zene és a zenélés közel volt a mindennapokban. Apukám dobol, az apai nagyapám pedig hegedült, így nem volt kérdés, hogy a zene a mindennapjaim része lesz. Az intézményi zenetanulást 1995-ben kezdtem el a kiskunhalasi zeneiskolában hegedű szakon. Zongorára jelentkeztem, de rengeteg jelentkező volt és elutasították a jelentkezést azért, mert nem volt otthon zongoránk, csak szintetizátorunk. Mivel mindenképpen szerettem volna zenét tanulni, így a hegedűre esett a választás a nagypapám hatására. A hegedűoktatás nagy szerepet játszott abban, hogy átváltsak a gitárra. A tanárnő alkalmatlan volt az oktatásra, de ezt nem részletezem.
Gitármánia
1999. volt, amikor otthon rátaláltam anyukám volt gitárjára, egy Orpheus (made in Bulgaria) márkájú „csoda” volt a ’60-as évekből. Ekkor kezdtem el pengetgetni. A környezetemben lévő ismerős gitárosoktól tanultam akkordokat, trükköket (Madarász Norbert, Daczi Zsolt). Majd a szüleimtől megkaptam az Andrásik Remo gitároktatós könyvét. Ezt elkezdtem egyedül feldolgozni és az egyszerű dalocskáktól a Török indulón át a jazz-akkordokig megtanultam mindent, ami benne volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek a könyvnek. Igaz, hogy egyedül nagyon lassan haladtam, de mindent megtanultam.
Szerencsém volt, hogy egy viszonylag jó technikát sikerült elsajátítanom (ezt az első gitártanárom erősítette meg, később lesz róla szó). Nyolc évig autodidakta módon tanultam: másoktól, könyvekből, tabulatúrákból, majd az utolsó évben már a YouTube-ról is. De nem megyek ennyire előre. Visszakanyarodok egy kicsit a kezdetekhez. Az általános iskolában volt egy srác, a Mácskovics Szabi, akivel nagyjából együtt kezdtünk hangszert tanulni. Ő zongorázott. Alakítottunk egy zenekart, és hetente egyszer-kétszer össze is ültünk próbálni. Eddákat, Bikiniket játszottunk és még saját dalok írására is adtuk a fejünket.
Az első komoly változás 2000-ben akkor jött, amikor a szüleimtől karácsonyra megkaptam az első komoly gitáromat egy mexikói Fender Telecaster-t. Onnantól kezdve már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni egy életen át. Egy álom volt, mert nem kellett szorítani a húrokat, hogy megszólaljon, ezzel jó nagy adag súlyt vett le a vállamról, és elkezdtem tisztán élvezni a zenélést. Mai napig megvan ez a hangszer és használom is azzal az erősítővel együtt, ami a következő szint volt a számomra. Ez egy digitális Roland VGA-5 névre hallgató 65 wattos erősítő.
Középiskolában részt vettem egy tehetségkutató versenyen, ahol különdíjas lettem, mert csak egyedül indultam zenei kategóriában. 🙂 Egy hétre rá a helyi televízió készített velem egy körülbelül 15 perces riportot. Aminek az lett a hozadéka, hogy megkerestek a helyi TBC zenekarból, hogy játsszak velük. Ők fél generációval idősebbek voltak tőlem. Jók voltak, ezért felnéztem rájuk. Fontos állomás volt a karrieremben, mert fiatal gitárosként nem volt nagy rutinom. A zenekar ultimátumot adott, mert ugyebár ez egy rockzenekar, és a kíséret nagyon jól ment, de a szólókkal nagy bajban voltam. Egyáltalán nem szólóztam. A legkomolyabb szólisztikus dolog a fent említett Török induló. Egy hónapot adtak, hogy felkészüljek egy komolyabb szólóval. Sikerült, és a csapatban maradhattam. 2006-ban Daczi Zsolt stúdiójában, a Tahi Stúdióban felvettünk egy lemezt, amit ITT meg is tudsz hallgatni.
Augusztusban, azután, hogy felvettük a lemezt, az történt, hogy a Welcome-mal mentem egy koncertre. Akkor apukám dobolt a zenekarban, én pedig sokat jártam velük road-olni. A Norbit leütötte egy részeg, és súlyos fej- és bokasérüléssel kórházba szállították és megműtötték. Így kerültem a helyére (először még ideiglenes) és rá egy hétre 2006. augusztus 26-án debütáltam Bátaszéken, a Welcome Band-ben.
A 2007-es év hozta meg a zenei felfrissülést. Leérettségiztem és felvételt nyertem a Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Szakközépiskolába. Oláh Szabolcsnál volt szerencsém tanulni az első két évben. Nagyon sokat köszönhetek neki. Emberileg és szakmailag is a legjobb első tanár volt. Rávilágított a hiányosságaimra, bevezetett a jazz-zene világába. Rengeteg lemezt és kottát kaptam tőle, amiket nagy becsben tartok. Szabi után a konzi utolsó évében Rieger Attila volt a tanárom. Őt a jól felépített gitároktatási metodikája jellemezte. Több általa használt módszert most is használok. A konzervatóriumos évek alatt tanultam meg rendesen kottát olvasni és a klasszikus-zeneelméletet is tanultam meg Páll Katától. Neki szintén sokat köszönhetek.
Miután leszakvizsgáztam. a Vienna Konsevatorium Budapestre jártam, ami egy zeneművészeti főiskola. Szalay Gábor keze alatt voltam két és fél évig. Gábor az előző két tanárom keveréke volt. A szakmai szigorság és az empátia jó arányban keveredett nála. Egy évet töltöttem el a főiskolán és utána elkezdtem tanítani a Vértessomlón, a Dallam Zeneiskolában, majd Egressy Béni Alapfokú Művészeti Iskolában is.
2013-ban átigazoltam a Kodolányi János Egyetemre.